Kinek tanulunk? (sed vitae)

Kinek tanulunk?

Azt mondja a kormányszócső egy rádiós vitában, hogy a
társadalom elvárhatja, hogy attól aki az adófizetők pénzén tanult (azaz állami
támogatást kapott a tanulmányaihoz), hogy a beleinvesztált költségek fejében
valamennyi ideig idehaza dolgozzon. Első pillantásra ez evidensnek tűnik,
azonban nem árt még egy pillantás.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a társadalom joggal
támaszt bármilyen igényt azért, mert egy-egy tagjának valamit lehetővé tesz.
Úgy tűnik, a társadalom az egyének összessége és a társadalom érdeke az egyének
érdekeinek összege – és nem átlaga. Neveztessek szélsőségesen liberálisnak, de nekem
az a meggyőződésem, hogy a társadalomnak úgy összességében csak kötelezettségei
vannak, a jogok az egyéné.
Az egyénnek elemi joga van az önkiteljesítésre. Van olyan
felfogás, hogy ez szinte kötelessége is. Ez sikerül is, ha az egyén kellő
önismerettel és elhivatottsággal rendelkezik. Nem keresztezheti az egyénnek ezt
a jogát semmiféle vélt társadalmi érdek. Közhely, hogy a zseni kitör, és eget
kér, hogy nemcsak Mozart lett világhírű zeneszerző, hanem Schubert is, aki –
szemben szerencsésebb elődjénél – nem volt tenyészzenésznek nevezhető. A
társadalom azzal indult el az igazságosság felé, hogy a Hortobágy poétája már
nálunk is költővé válhat, mint minden más táján a világnak. A Hortobágyé igen.
A tengődő borsodi cigányfalué nem biztos.
Azt senki nem vitatja, hogy például a pályaválasztás, mint
az önkiteljesítés első tudatos lépése, az egyén joga. Amikor az állam
(vigyázat, az állam nem egyenlő a társadalommal) megszabja, milyen egyetemnek,
illetve szaknak ad támogatást, korlátozza az egyénnek ezt a jogát. Támogatni
ugyanis nem a szakot kell, hanem a hallgatót. Azok a spekulációk, hogy most,
pontosabban öt év múlva informatikusok kellenek, és nem jogászok, teljesen
hamisak. Egyrészt, mert nincsenek módszerek az ilyen igények egzakt
meghatározására, másrészt, mert egy kiváló ifjú, ha kitanítják, mindenképpen a
társadalom hasznára lesz, egy gyenge esetében meg a támogatás akkor is
veszendőbe megy, ha a szakma, amit tanul, valóban szükséges.
Nem új elképzelés, hogy az állam (nem a társadalom, hanem a
hatalom) racionálisan szabja meg minden fiatal életútját. Madách falanszterében
a gyermekek fejalkata alapján szabták meg a pályájukat., hogy aztán a plátói
módon ábrándozókat borsóra térdepeltessék. A keretszámok rendszere más, de
ugyanide jut ki. Ha egy tehetséges pécsi alsóközéposztály-beli gyerek egyetemre
akar menni, a pályaválasztása koránt sem lesz szabad. Jogász nem lesz belőle,
mert az alsóközéposztály-beli szülők nem tudják megfizetni a költségtérítésnek
becézett tandíjat (NB – nagy állami észre vall, hogy támogatott jogászképzés
csak Budapesten van, két egyetemen). Elmegy tehát informatikusnak, és
elképzelhető, hogy boldogtalan lesz az információkkal. Ha nagyon boldogtalan
lesz, elhagyja a pályát.
No, ez érdekes. Csak az országot elhagyó köteles téríteni, a
pályát elhagyó nem. Bár… hátha olvassák ezt a blogot. Pedig logikus lenne: aki az adófizetők pénzén
ki lett tanítva informatika tanárnak, az el ne menjen programozónak (sokkal
többért), mert nem ezért támogatták.
Mindennek a teteje az, hogy a kormányszócső alighanem ingyen
tanult., mint kortársainak jelentős része. Akkor tulajdonképpen miért reklamál?

Olvasgatom a NAT-ot:: Informatika, pars pro toto

Olvasgatom a Nemzeti alaptantervnek az informatika oktatásával kapcsolatos részét. Az egykori számítógépes tanfolyamok tanrendjének hatása alatt a munkakörnyezet megteremtésével kezdi. Így:

5-6 osztály: Az informatikai eszközök egészségre gyakorolt hatásának megismertetése.

Mivel volt szerencsém a hőskorszakban (90-es évek számos vállalati tanfolyamon informatikát oktatni, tudom, mit szokás e címszó alatt felsorolni.

Elsősorban a képernyő sugárzásától szokták óvni a felhasználót. Ez a szempont okafogyottá vált, mert katódsugaras képernyő már alig van (igaz, nálunk az egyetemen jó sok). Egy időben mindenféle színes előtétlapokat applikáltak a monitorokra, hogy azok szűrjék a sugárzást. Később kiderült, hogy nincs semmiféle sugárzás. Akkor jött a következő trükk: a porbombázás. A monitor felülete taszítja a statikusan feltöltődött porszemeket, bele a kép előtt ülő arcába, amitől kivörösödnek a szemek. Emiatt szokás volt a monitor felületét leföldelni. Aztán valahogy ez is kiment a divatból. A mostanában divatos lapos képernyők (pl. LCD) már nem sugároznak, nem bombáznak, így nem sok kenyeret adnak az optikusoknak.

A másik nagy egészségügyi tudnivaló a szék volt. A hagyományos szék, amely a fenék és a hát számára biztosít támaszt, a számítógépen való munkát nem jól szolgálja, mert ettől görbe a hát. Ha a mai oktatásirányítást tekintjük, valószínűleg jobban szeretnék, ha a gyerek hátra tett kézzel ülne a padban - az jó egyenesen tartja a gerincet. Így viszont nehéz billentyűzni. Ezért találták fel a térdeplőszéket, amely lehetővé teszi az egyenes háttal való gépelést. Egyszer láttam egy embert, aki ilyet használt, de a véleményét nem sikerült megkérdeznem.

7-8 osztály:►► ►► a szerzett ismeretek bővítése

Ha a tematikaírónak nincs több gondolata, akkor jó megoldás, ha azt az egyetlent, ami van kettévágja, és tovább viszi a következő két évre. Elnézést, de ez hallatlanul dilettáns megoldás, és amellett nagyképű is. Mire bővítsék a szerzett ismereteket? A tantárgyi koncentráció jegyében magyarázzák el, mi a statikus elektromosság, vagy a gerincferdülés? Leszek olyan jó, hogy adok más tippet, van még egy tipikus egészségkockázat, amely a gépeléssel és az egerezézssel függ össze, ez az alagútszindróma. Amennyiben az informatikatanár átképzett és nem megszállott, ezzel ijesztgeti a gyerekeket: ha egész nap gépezel, alagútbajod lesz. De ez még mind semmi:

9-12. osztály: Az egészséges munkakörnyezet megteremtése

A fiatal koromban divatos politechnikai képzés térhet vissza: a fiatalok fűrészt ragadnak, enyvet főznek, és térdelőszékeket gyártanak. De az is lehet, hogy csak kiszellőztetik a géptermet (NB. ahol most oktatok, ez pl. nem lehetséges, mert nincs ablaka a teremnek). Bár az is lehetséges, hogy mielőtt leülnek a géphez, mondanak egy imát, vagy az ateisták felolvasnak egy passzust az erkölcstanból.

Nem tudom, mi a bajom, hiszen ez csak egy sor a NAT-ból. Bár, ha pars pro toto